Kimondani a kimondhatatlant

Keresztény tökéletesség és mennyország
Gál Katalin


Az Isteni színjátékot kezében tartó Dante




Keresztény tökéletesség és mennyország... – itt illene valami olyasmit mondani, hogy mi is pontosan a mennyország, és kik kerülnek oda. 








Igen, lehetne, csakhogy ez nem fizika. Ha Ohm-törvényéről beszélnénk, sokkal könnyebb lenne elmondani egy pontos meghatározást. Ki kerül a mennyországba,


erről sem tudunk biztosat mondani. De annyi biztos, hogy aki megteszi a maga kis lépéseit Isten felé (amiről egy múltkori írásban is olvashattunk), az előbb-utóbb maga fogja megtapasztalni, milyen is a mennyország. Ráadásul ezeket a lépéseket nem is nekünk kell kezdeményezni, hisz mindig Isten az, aki „megteszi az első lépést”, ő közeledik felénk, nekünk csak el kell fogadni és élni a lehetőséggel.
Ha az interneten szeretnék tájékozódni, mit is írnak a mennyországról, elég szegényes a felhozatal. Tele van halálon túli élményekkel, csupa olyan beszámolóval, amit józan, gondolkodó ember legalább kétségbe von. Ha a paradicsom szóval próbálkozunk, az sem sikeresebb, csupán magáról a zöldségről olvashatunk. A lelki életünket ez sem lendíti fel, de legalább egészségesek leszünk. Egyedül a Magyar Katolikus Lexikon az, ami tényleg a mennyországról ír, ezen címszó alatt. Itt megtudhatjuk, hogy a mennyország (latinul regnum coelorum) a „tökéletes boldogság helye, Isten országának beteljesedett állapota”... A keresztény tanításban a mennyország a végleges üdvősség kifejezése, ahol az emberek Krisztus által Isten jelenlétében részesülnek... Nem valami történésen kívüli hely, ahová az ember eljut, hanem a Krisztussal való együttlét, az ő dicsőségében való részesedés...”. A mennyország már itt a földön jelen van, de még nem teljesedett be. Meg kell tudjuk látni a mindennapjainkban, akkor amikor épp nagyon könnyű és akkor is, amikor nagyon nehéz. Befejezésül pedig egy Juhász Gyula vers, ami nem a mennyországról szól ugyan, de nagyon is benne van az Isten utáni várakozás/vágyakozás: 
Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.


Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.



Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.



Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.



Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.



Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

Nincsenek megjegyzések: