Születésünk pillanatától
kezdve életünket belengi
a halál megkérdőjelezhetetlen
és kikerülhetetlen valósága.
Így a vallások mindig igyekeztek előhozakodni olyan magyarázatokkal, amelyekkel megpróbálták megérteni, hogy az emberi élet véges.
Minden, ami körülvesz bennünket, egyszer elmúlik, de van-e remény arra nézve, hogy a létezés folytatódhat a fizikai létezésen túl? Erre minden
vallás kidolgozott egy eszkatológikus magyarázatot. Az eszkatológia lerövidítve és végtelenül leegyszerűsítve a teológiának azon ága, amely az ember túlvilági létezését vizsgálja. Ez nem hiányzik sem a keresztény felekezetekből, sem más vallásokból. Habár sok mindenben hasonló a megközelítés, mégis vannak eltérések. Gyakori a túlvilág felosztása: a jók jutalomban, a rosszak pedig büntetésben részesülnek, ezáltal teljesedik az istenség igazságos volta. Az nem letisztult kérdés, vita tárgya a vallások és felekezetek között, hogy tetteink, hitünk vagy az abszolútum eleve elrendelése alapján történik mindez. Néhol más-más definíciója vagy felosztása van a túlvilágnak.
A klasszikus katolikus felosztás – menny, pokol, tisztítótűz – más vallásokban együtt jelenik meg, például a görög alvilág tartományaiként. A bűneinkért és vétkeinkért való vezeklés közvetlen hozománya az úgynevezett reinkarnáció, így a hinduizmusban maga a „pokol” nem más, mint az örökös létezés körforgása, amelytől szabadulni kell. A különbség a túlvilágot betöltő létezők közt keresendő. A kereszténységben angyalok, esetleg bukott angyalok és démonok lakoznak, máshol félistenek, szörnyek, szellemlények. De a különbségeken túl majdnem mindegyik vallás hisz és tanúságot is tesz arról, hogy az élet, habár véges ebben a létezésben, valamilyen szinten tovább folytatódik egy másik létformában a mindent elválasztó halál után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése