Babonáink dióhéjban

Molnár Erzsébet, Ditró





A babonák a (falusi) élet minden területén megjelennek, az idősebb korosztály még mindig hisz bennük, s buzgón adják át őket, ellátva jó tanácsokkal, hogy mit szerencsés tennünk bizonyos helyzetekben vagy napokon.




Amikor babonáról hallunk, elsőre rögtön a fekete macska jut eszünkbe, amint megjelenik előttünk s veszjóslóan átsuhan az úton, jelezve, hogy balszerencse közeledik felénk. Szerencsére van gyors megoldás a szakértők szerint,


hiszen ha gyorsan hármat lépünk hátra, vagy abban a minutumban hármat köpünk, természetesen diszkréten, hogy a járókelők ne lássák a katasztrófa elhárítási műveletét, a baj megelőzhető.
A néphit szerint nem csak a macska lehet szerencsétlenség forrása. Összegyűjtöttünk egy csokorravalót abból, mit nem szabad tenni: ha vacsora után kirázzuk az abroszt, elmegy a háztól a szerencse a kenyérmorzsákkal együtt. S ha ne adj Isten aznap még a só is kiborult, retteghetünk, hogy mi vár ránk hamarosan… Ha új házba költözünk, nem szabad bizonyos ideig rálépnünk a küszöbre, mert ott tanyáznak a jó szellemek, és a lépteinkkel felidegesíthetjük őket. Akkor pedig veszik a sátorfájukat és kiköltöznek, ami ismét nem egészséges a lakókra nézve, mert nem lesz, aki a házat védje. Az emberek többsége ezért tart kutyát. Nem csak új házban van fontos szerepe a megszentelt barkának, amit a ház bejáratához tűznek, de tesznek a gazdasági épületek gerendái közé is, véd a villámcsapástól, tűzvésztől, ártó szellemektől. Hasonló célt szolgál a fokhagyma is. Háziasszo­nyok körében elterjedt szokás, hogy senki kezébe nem adják a tűt vagy a kést, ha kölcsön kérik, mert veszekedés forrása lehet – főleg akkor, ha elfelejtik visszaadni. Leteszik az asztalra, és onnan kell elvinnie annak, akinek szüksége van rá. Ha ajándékba kapunk kést, szimbolikusan ki kell fizetni, ellenkező esetben elvágja a baráti szálakat. Nagyanyáink idejében haragra adott okot az is, ha a tejhordó edényt kimosták annál a háznál, ahová a tejet vitték. Úgy gondolták, az edény elmosásával elapad a tehén teje, ami fő élelemforrás volt. S ha már a tejnél tartunk, úgy hitték, szoptatós kismama helyére nem szabad nőnek ülnie, mert elviszi az anyuka tejét. A kisgyerekes anyukákkal kapcsolatos babonák is léteznek. Ha idegen megy a házhoz, a gyerek homlokát be kell kormozni, vagy egy piros kötőt tenni a gyerekre, látható helyre, ami véd a szemmel veréstől. Éjszakára pelenka nem maradhatott kint a szárítókötélen, mert a rossz szellemek beleköltöznek és a gyermek nyűgös lesz. A hét napjaihoz és a fontosabb ünnepekhez is kapcsolódnak hiedelmek. Pénteki napon a férfiaknak nem szabad borotválkozni, illetve tilos a juhok szőrét lenyírni, mert ezen a napon halt meg Jézus Krisztus. Ne szomorodjunk el, ha egész héten cudar módon esik az eső, mert az idősek úgy tartják, szombatra úgyis kisüt a nap, hiszen Jézuskának meg kell száradjon a ruhája vasárnapra. Újév napján nem szerencsés nővel találkozni, ugye a nők sok bajt okoznak, s ha az udvarra nő megy be először, foghatjuk a fejünket. Meg kell várni, amíg egy férfi arra jár, s utána meg lehet könnyebbülni, mert ilyenkor szerencsés év várható (női diszkrimináció, mondhatjuk ma). Állatvásárlásnál az eladó fél köteles ún. szerencsepénzt adni a vásárlónak, amit szigorúan be kell tenni a Szent Antal-perselybe, ellenkező esetben az állatok megbetegszenek, elhullanak.

A babonák a falusi élet részei, generációról generációra szállnak, a legtöbb óvó-védő szereppel rendelkezik, mivel az ember fél a természetfelettitől és nem csak… Bertrand Russell erről így ír: „A félelem a babona egyik fő forrása. A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete…” – tehát legyünk bölcsek és reálisak, ne pánikoljunk fekete macskát látva, nem tehet szegény arról, hogy sötét bundája van s véletlenül a közelben lófrál.

Nincsenek megjegyzések: