Vándorlás a Bibliában

Kocsik Zoltán, iskolalelkész, Temesvár

Azt hiszem, hogy a mai világot méltóképpen nevezhetjük az emigráció, a kivonulás, az átköltözés és a vándorlás időszakának. Emberek, népcsoportok tömegesen hagyják el otthonaikat. Ennek oka a szülőföldön kirobbant háborús helyzet vagy egyszerűen a jobb megélhetés iránti vágy. 

Ennek a nagy népmozgásnak a legfőbb célja azonban a boldogság utáni vágyban rejtőzik. Sokak számára a boldogságot a jó

anyagi alap, a biztonság és a szabad kibontakozás jelenti. Az ember tulajdonképpen meg akar szabadulni a nincstelenségtől, a megaláztatástól, a függőségtől és boldog, szabad ember szeretne lenni. Ha ez otthon, a szülőföldön nem lehetséges, akkor megpróbálja máshol, az idegenben.

A Szentírás több alkalommal beszél a vándorlásról és az átköltözésről. Elég ha csak felütjük a Teremtés könyvét, már rögtön felfigyelünk Ábrahám élettörténetére és istenkapcsolatára. Elhagyja a családot és az emberi biztonságot jelentő szülőföldet, s elindul az igaz Isten keresésére. A Kánaánba való átköltözéssel személyes kapcsolat alakul ki közte és Isten között. Ábrahám figyelmeztet minket, a bálványok és a különböző rituálék még nem vezetnek el az igazi Istennel való barátságra. Az ember ad valamit a vélt istenségnek, abban a reményben, hogy majd ezért megkapja a természetfeletti segítséget. Az ókori ember szívében ott volt az istenektől való félelem és rettegés. Ábrahám a vándorlás alatt levetkőzi az Istennel szemben való félelmet és az út alatt egy közeli, élő kapcsolatot épít vele a megfoghatatlan és felfoghatatlan Isten.

A második nagy vándorlás a Kivonulás könyvében található. Mózes Isten felszólítására kivezeti Egyiptomból a választott zsidó népet. A zsidók a negyven éves vándorlás alatt megtapasztalják, hogy Isten neveli őket, magához édesgeti, de ha szükséges, akkor meg is feddi őket valamiért. Az utazás alatt parancsokat ad nekik, hogy megértsék: felelősek minden tettükért. Lássák tisztán, hogy mi a jó és mi a rossz. Egy nép akkor szabad és akkor veheti kezébe a saját sorsát, ha felelősséget is vállal önmagért. A zsidó törzsek megérkeznek Kánaánba, s az Ígéret földjén néppé formálódnak. Összeköti őket az Istenbe vettet hit és a közös vándorlási tapasztalat.

Azt hiszem, amikor a mai világ vándorlásait nézem, akkor éppen az ellenkezőjét tapasztalom. Ezekben azt látom, hogy az emberek feladják istenhitüket, hagyományaikat, kultúrájukat, anyanyelvüket és emberi értékeiket. Gyökértelenné válnak és manipulálhatóak lesznek. A Bibliában történő vándorlás éppen az emberért van. A bibliai ember azért vándorol, hogy hű maradjon Istenhez és önmagához, nem pedig azért, hogy elveszítse Istent és önmagát.